A RENDSZERVÁLTÓ ÉRTELMISÉGÜNK ÁLTAL SZÉTROMBOLT MAGYAR GAZDASÁG FELÉPÍTHETŐ

RENDSZERVÁLTÁSKOR A MAGYAR REÁL SZFÉRÁT SZÉTROMBOLTUK, PIACAINKAT ÁTADTUK A MULTINACIONÁLIS CÉGEKNEK, PÉNZÜGYI RENDSZERÜNKET A GLOBÁL TŐKE KEZÉBE ADTUK

Rendszerváltáskor liberális eszmékkel átitatott rendszerváltó értelmiségünk - külföldi tanácsadók segítségével -  szétrombolta a szocialista ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet és a szolgáltatásokat, gazdaságunk finanszírozása jórészt a külföldi bankok kezébe került, ezzel a fejlett tőkés államok bérmunkásaivá, teljesen kiszolgáltatotakká váltunk. Egyesek (pl.:Tamás Gáspár Miklós 2009) lassan kezdtek rájönni, hogy nem ilyen rendszert képzeltek el.                                                                                                                    1956-ban nem a vállalatokat verték szét, hanem a vörös csillagot verték le a vállalatok oromzatáról! /A rendszerváltás elemzése, országunk kiárusításának, piacaink átengedésének igaz a története a  rendszervaltas.hupont.hu -n olvasható  /,a rendszerváltásról másként/

Politikusaink közgazdászaink egy része kezdi belátni, hogy bérmunkából nem lehet megélni, az egyszerű bérmunka országunkat kiszolgáltatottá sebezhetővé teszi- az így keletkezett bevételek nem elegendők hazánk működőképességének fenntartásához. Az eddigi út, hogy a hiányzó pénzt az állam, a városok, az intézmények és a lakosság hitelekből pótolja, tovább nem tartható fenn, mert a jelenlegi hiteleket sem vagyunk képes vissza fizetni. Országunk, lakosságunk vagyona hitelezőink kezébe került.

Az elhibázott, más volt szocialista államokhoz képest is rosszul végrehajtott rendszerváltásunk negatív következményeinek  eredménytelen felszámolására fordítódik kormányaink, országunk energiája, s nem marad az építésre a felemelkedésre. Fejlett országok életszinvonalának a megközelítése helyett inkább leszakadásunk nő.

A környező országok egykoron irígykedve néztek ránk, mert mi voltunk a béketáborban a "legvidámabb barak". Majd a rendszerváltáskor is mi voltunk a példa, az eminens diák, s mára tőlük is leszakadtunk sereghajtók lettünk, csak retorikánkban maradtunk meg a Kárpát medencei népek kohézós tényezőjének.

HOGYAN TOVÁBB?


A hitelválsággal azért nem foglalkozok, mert a reálszféra megfelelő szintre hozása nélkül pénzügyi problémáink minden szinten csak átmenetileg orvosolhatóak, újra termelődnek !. A hitelválságból való kilábalás országunknak létkérdés, de ezzel párhuzamosan talpra kell állítani a magyar gazdaságot, fokozatosan csökkentve kiszolgáltatottságunkat,  függőségünket. Tudomásul kell venni, hogy az alacsony GDP előállító képességű reálgazdaság miatt kellet a hiányzó bevételeket hitelből fedezni, tehát a hitelválság alapvető okát a reál szféra gyengeségét kell megszüntetni, csupán elvonásokkal nem lehet az ország gazdaságát talpra állítani.                                                          Az általunk választott modern kapitalista társadalmi renszer a fékek és egyensúlyok rendszerére épül, ezzel igyekszik kiküszöbölni az egyensúlytalanságok kialakulását. Sajnos a pénzvilág működésének megértésére szabályozhatóságára kialakított Keynes-i pénzelmélet fejlesztése nem tudott lépést tartani a globál tőke fejlődésének, működésének az ütemével, így az államok, közösségek a pénzvilágban nem tudták kialakítani a globál tőke hatékony szabályozásához szükséges ellensúlyok és fékek rendszerét,  annak tevékenysége az államok, a közösségek fölött folyik, sőt azokat jelentősen befolyásolja. Ezt saját érdekünkben tudomásul kell vennünk és nekünk kell, mint adott tényezőhöz alkalmazkodnunk. Azzal, hogy a reál szféra és a pézügyi szféra egymástól elszakadt - melyben jelentős szerepe van az amerikai bankóprés beindításának - permanensen fen áll a pézügyi buborékok, majd a pénzügyi válságok kialakulásának a veszélye.

Gazdaságunk addig nem tud növekedési pályára állni, amíg munkanélkülieket, megnyomorodottakat és egyéb segély szerű ellátásba részesülőket nem tudjuk megélhetéhez és munkához juttatni. Egy arányaiban ilyen jelentős tömeget egy évi több %-os növekedést felmutató gazdaság is csak a nyomor szintjén tudna eltartani. úgy pedig szinte lehetetlen, hogy az állam, az önkormányzatok, az intézmények a családok, a vállalkozások jövedelmének nagy része a hitelek törlesztésére fordítódik, tehát a bankokhoz áramlik és nem a termelés a gazdaság beindítására élénkítésére fordítódik. A szükséges intézkedések körvonalai igen halványan kezdenek látszani, de az országunk a 24. órába ért, határozottabb gyorsabb intézkedések kellenek, ezek közül sorolok fel néhányat.

//A vidéki mélyszegénység felszámolásának nehézségei között jelentős szerepe van az új - sok esetben a régi történelmi családok egykori birtokait jelentősen meghaladó területekkel rendelkező - vidéki oligarháknak. Gazdasági és politikai befolyásuk igen jelentős, hozzájuk áramlik -területük stb. arányának megfelelően - a támogatások jelentős hányada. Ez az új feudális hatalmi tényező csak a nagyüzemi gazdálkodásból és a támogatásokból származó előnyöket élvezi, ugyan akkor nem kívánja kivenni a részét a földtelenné, vagyontalanná kilátástalanná tett milliók talpra állításának költségeiből, ezt arra az államra hagyja amelyik nagybirtokossá tette őt.//


Vissza kell állítani a vidék, a közösségek  öneltartó képességét. El kell ismerni, nem csak az egyetemeken megszerzett tudás felbecsülhetetlen értéke hazánknak. Az emberek, családok közösségek évszázadok alatt sajátították el az öneltartás képességét. /nem a segélyre várást, a házkörüli gazdaság fenntartása helyett.  Ma a plázákban költik el külföldi árúkra az adókból nekik juttatott alamizsnát/ Aki vitatja, hogy ez tudás, igen hasznos ismeret, azt szíveskedjenek egy évre családjával együtt leküldeni egy tanyára, hátrahagyva a városi luxusát, ellátva egy átlag szinvonalú - nem nincstelenné tett - gazdálkodó minden eszközével, ha egy év múlva élve vissza jön, biztos másként fogja értékelni ezt a tudást,/ A parlagon heverő földeken  be kell indítani az öneltartáshoz szükséges termelést. Itt nem visszalépésről van szó, hanem egy egyensúly teremtésről a nagyüzemi exportorientált és a nagy kézimunkát igénylő ágazatok között, a nagyméretű és a kisüzemi , valamint az egyéni, vállalkozói és a szövetkezeti egységek közötti egészséges arány megteremtéséről valamint az árútermelő és az öneltartó tevékenységek rendszerének kialakításáról. Igy a jelenleg segélyre fordított összegeket a gazdaság élénkítésére lehet fordítani.

Újra kell építeni az egészséges működö falu szerkezetet! Egy falu közösségben mindenkinek meg volt a helye, a módos gazdától a falu bolondjáig. A falu közösség korlátokat állított és védelmet is nyújtott. Ismét legyen minen háznak gazdasági udvara, tele baromfival disznóval, az istállóban tehénnel. /igaz a mai generáció egy kecskét sem tud megfejni, nem tudja, hogy a tej nem szögletes dobozban terem a pláza polcain/ A falvak közösségi legelőin a faluközösség által felfogadott pásztorok. csikósok, csordások, kondások legeltessék a családok állatait. Helyre kell hozni rendszerváltó politikusaink által elkövetett nemzetnyomorító hibákat, hisz -külföldi tanácsadókra hallgatva -  Ők azért fizettek, hogy a gazdák levágják állataikat, szétverjük a nagyüzemi termelékeny gazdaságokat és így mezőgazdaságilag is kiszolgáltatottá tegyék hazánkat mely azzal is járt, hogy az EU-hoz már egy tönkre tett mezőgazdasággal csatlakoztunk, ehez a szinthez lett megállapítva a kvóták és a támogatások rendszere. A legelőink meg vannak és alkalmasak arra, hogy ismét százezrével legeljenek azon állatok és így ismét európa egyik  jelentős  m i n ő s é g i  húsexportőrjévé váljunk.. Ez környezettudatos, olcsó és ehhez nem kell drága külföldi takarmány. Abba kell hagyni a rendelkezésre álló száz milliárdok ésszerűtlen elköltését. Amikor egy település lakói többségének nincs munkája, amikor a település csak kölcsönökből tudja fenntartani működő képességét, akkor a meglévő forrásokat érték teremtő, termelő beruházásokra kell fordítani. Hiába készül el a falu templomának -pályázati pénzből - a díszkivilágítása, ha a villanyszámlát se tudják kifizetni. Igaz ehez a pályázati rendszert is jelentősen át kell alakítani, mert arra pályáznak amire lehet. Sok helyen a közhasznú munkát is a segély osztás egy formájának tekintik, mindeközben a településen és határában a vízelvezető, víztároló rendszerek tönkre mentek, beszántották, vagy benőtte a növényzet, valami központi utasításra és ezzel járó pénzekre várnak..

Sokan hangsúlyozzák, hogy a kis egyéni, háztályi jellegű gazdaságok , a szociális feszültségeket feloldani akaró szövetkezetek nem versenyképesek stb. stb. Igazuk van !!! De  itt nem erről van szó . A vidéki mélyszegénység a gyermek éhezés megszüntetése és a munkából való megélhetés tudásának a visszaadása a cél, és ezzel együtt költségvetésünk megszabadul a segélyezésre fordítandó milliárdok terheitől, sőt ezeket a pénzeket a termelés dinamizálására, adósságunk csökkentésére lehet fordítani. Ezekből az egyéni, családi vállalkozásokból szociális jellegű szövetkezetekből náhányuknak idővel el lehet jutni a piacképes hatékony szövetkezeti formák kifejlesztéséig. 

A nagyparcellás magasan gépesített, kevés munkaerőt foglalkoztató gabona és olajos magvakat előállító gazdaságok mellet újra létre kell hozzni a nagy munkaerő igényű ágazatokat.

Újra létre kell hozni a kisállat tenyésztő, felvásárló, feldolgozó értékesítő rendszereket./Nyúl,  galamb, baromfi stb,/ Ezeknek nagy piacuk van! Minimális ráfordítással a család apraja nagyja  értelmes elfoglaltsághoz juthat, bevétele keletkezhet, nem mellesleg hús is kerülhet a tányérjukra. ( Ha a tenyész anyagot idő előtt meg nem eszik, vagy el nem adják!!) Önmagában a tenyészanyag kiosztása nem megoldás!!!, csupán pénzpocsékoló látszat intézkedés az egész vertikumot meg kell tervezni!

Létre kell hozni a piaci igényeket is kielégítő termelési értékesítési társulásokat. Amikor mi szétvertük és nem átalakítottuk a szövetkezeteket, akkor nyugaton éppen a szövetkezetek erősödését láthatjuk. A termelők hamar rájöttek, hogy a modern technológiákhoz szükséges drága gépeket, gépsorokat terménytárolókat, hűtő házakat egy-egy termelő nem tudja megvenni, ha megveszi nem tudja kihasználni, tehát összeálltak és együtt ruháztak be. A termékek értékesítésére helyenként országos méretű értékesítési szövetkezeteket hoztak létre, mert csak ezek egyenlő partnerei a multinacionális kereskedő hálózatoknak. Egykoron kinai szakemberek tanulmányozták a sikeres magyar szövetkezeti mozgalmat, majd haza térve -a kezdeti torzulások után- sikeresen alkalmazták, de példát vehetnénk az igen sikeres közösség teremtő skandináv szövetkezeti mozgalomtól is.

Ki kell használni hazánk adottságait, a géntisztaságot és a biotermékek előállításából megszerezhető piaci előnyöket.

 Az erdő, az erdő gazdálkodás sokkal több embernek adott és adhat munkát.. Ma e területről is inkább elvándorlás folyik. Értékes fáinkat vagy erőművekben égetjük el biómasszaként, vagy külföldre viszik feldolgozni.

Ezek az intézkedések rövid távon látványos eredményeket hozhatnak, megszüntethetik az éhezést, a kilátástalanságot és 20 év után sok embert vissza vihetnek a munka világába egy- úttal költségvetésünket megszabadíthatják a segélyezésre fordított milliárdok terhének jelentős hányadától.

Ha a vidék öneltartó képességét és lakosság megtartó erejét hosszú távon meg akarjuk tartani, akkor ki kell fejleszteni olyan olcsó (támogatott?) energia önellátó rendszereket, melyek a legeldugottab tanyán is biztosítani tudják a mai kornak megfelelő civilizációs feltételeket. /biomassza,biogáz, nap és szél mini erőművek stb./ és végre meg kell oldani a járható bekötő utak rendszerét. Ezek a feladatok munkát adnak az innovációra kész kutató fejlesztő műhelyeknek és ha nem külföldről rendeljük meg, munkát ad a hazai vállalatoknak is.

Ez természetesen " csak" tűzoltás.

Ezek az intézkedések sajnos nem nyújthatnak kilábalást a városi mélyszegénységben élőknek, munkanélkülieknek és egyéb segélyből élőknek, sőt nekik az a lehetőségük sincs meg, hogy akár talpalatnyi földön megélhetésükhöz élelmet termeljenek. Számukra csak az újból megteremtett hazai ipar és szolgáltatás nyújthat megélhetést.

Ki kell alakítani hazánk jövő képét és meg kell tervezni a hozzá vezető utat és ezt a politikai oldalaknak el kell fogadni, mert e nélkül az állandó irányváltások miatt nem előre, hanem a mai gyakorlatnak megfelelően hátra haladunk.


Hazánk újjá építésénél a komparatív előnyeinkre kell támaszkodni !

- Hazánk kitűnő éghajlati  vízellátási és termőhelyi adottságokkal rendelkezik. A világ egyre nagyobb mennyiségű élelmiszert igényel a mezőgazdaság -állattenyésztés stratégiai ágazattá vált. Növelni kell a nagy munkaigényű, nagyobb hozzáadott értéket képviselő termékek arányát- Élni kell a géntiszta és a bio termékek lehetséges piaci előnyeivel .

Hazánk jelentős víz készletekkel rendelkezik mégis egy kisebb aszály országrészek termelését teszi tönkre.Öntözéses gazdálkodásunk, vízgazdálkodásunk a rendszerváltás előtt sem volt jelentős de ma... Hozzánk képest még Ukrajna is sokkal fejletteb öntözéses kultúrával rendelkezett. (Szakembereink meg voltak, hisz a világ számos pontján alakítottak ki öntözéses kultúrákat.) Ukrajnában vonaton utazva száz kilométereken keresztül lehettet látni az öntöző berendezéseket. Nálunk az öntöző víz árát mi magunk  -nem ellenségeink! - emeltük olyan magasra,hogy azt nem lehet kigazdálkodni , aszály esetén akkor nyújtottak támogatást az öntözéshez amikor már bekövetkezett a kár. A változó éghajlat miatt az öntözéses gazdálkodást támogatni. nem drága feltételekkel akadályozni kell.    Meg vannak a tervek az árvizek elhárítására szolgáló víztározók kiépítésére. Az itt megfogott víz pedig alkalmas öntözésre stb. Tudomásom szerint Románia a tiszai áradások vizének megfogása terén hazánknál előrébb tart. Ezek a víztározók  a milliárdos károkat okozó árvizek megelőzésére  szolgálnak,  de alapjai lehetnek egy öntözéses kultúrának. A világ számos pontján véres háborúk folynak az édes vízért, mi pedig felhasználatlanul "dunába eresztjük", (a Tisza egykoron áradásaival a Nílushoz hasonlóan termékeny iszappal "trágyázta" az öntés területeket és feltöltötte a talaj vízkészleteit...)

-Újra meg kell teremteni az élelmiszer feldolgozó ipart, hogy az általunk megtermelt mezőgazdasági termékeket mi dolgozhassuk fel, ezzel ismét sok embernek adva munkát és igy nem olcsó nyers ill. alapanyagot adunk el, hanem magas feldolgozottságú élelmiszert, takarmány keveréket, minőségi vetőmagot stb.. Ezzel párhuzamosan szabályozók szintjén is növelni kell a helyi élelmiszer feldolgozás szinvonalát, ez munkát ételt és közösséget teremt és csökkenti a szállítási igényeket, annak káros hatásait.


- Hazánk igen jelentős gyógyvíz készlettel rendelkezik. Annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben sok fürdő épült ezek kihasználtsága, gazdaságossága nem megfelelő- Összehangolt stratégiát kell kidolgozni a piac különböző szegmenseire : - élmény fürdők, - velness szolgáltatások - gyógyfürdő koplexumok. Az első kettőnél az élményeket kikapcsolódást megfizetni tudó világviszonylatban jelentős réteg igényeit kell megcélozni és kielégíteni. A harmadik kategória iránti igény a fejlett öregedő társadalmakban egyre nagyobb. Itt igen magas színvonalú gyógykezeléssel egybekötött szolgáltatásról van szó. Az ilyen szolgáltatások iránti igények kielégítésére a fejett fizetőképes Ny-i országok nyugdíj és egyéb biztosító szervezeteivel kötött szerződésekkel szervezett, folyamatosan működő piacot lehet létrehozni. /több ilyen próbálkozás volt, de ezek megbuktak az ellenérdekelt lobbyk támadásai miatt./ Itt nem csak fürdői személyzetre, hanem mérnökökre, orvosokra ápolókra stb is szükség van. Ezek az emberek itthon és nem külföldön találhatják meg számításaikat.


Egykor szlogen volt, hogy híd leszünk K és Ny között, de ezért semmit sem tettünk.. sőt! Hazánk fekvéséből adódóan jelentős tranzit forgalmat bonyolíthatna le, de mi ezért semmit sem tettünk, sőt az egyetlen jövedelmező vasúti szállítási céget a MÁV CARGÓT eladtuk. Vasúti pályáink pedig elavultak egy ilyen stratégiai cél megvalósításához. A tranzit szállításokon kívül továb kell növelni a logisztikai központok számát. A kiegyezés után a Kárpát medencében egy Budapest központú sugaras felépítésű vasúti hálózat épült ki, összekötve a nyersanyagtermelést a feldolgozó iparral és a vevői piaccal. Ezek a vasútvonalak mint a szervezet érrendszere ma is rendelkezésre állnak és a határokkal szétszakított gazdaságilag egymást kiegészítő, egymásra épülő területeket ismét össze tudná kapcsolni.


Hazánk  jelentős szellemi kapacitással rendelkezett (rendelkezik) és boldogulásunk hosszútávon a kiművelt emberfők sokaságán és megbecsülésén, megfizetésén múlik. Ma is vannak jelentős találmányaink, melyek megalkotói magukra hagyva kűzdenek. 

/pl: a háztartási szemétből gazdaságosan alkoholt előállító üzem próba üzemeltetése folyik, a szemét elhelyezése világméretű probléma. E technológia segítségével nem csak a szemét tárolásának a problémája szüntethető meg, hanem az alkohol előállításával a gépkocsik üzemeltetéséhez szükséges alkoholt nem élelmiszer alapanyagból hanem szemétből lehet elő állítani/Ennek a technológiának globál méretű stratégiai jelentősége lehet.  Hazánkban meg van az a szellemi kapacitás amely a zöld technológiák kifejlesztésére szükséges, de ez csak akkor hasznosul, ha globalizált világunkban globalizált méreteklben tudjuk előállítani és a piacokra elhelyezni./

Vannak hagyományaink amelyekre kiváncsi a világ s egykoron világhírűek voltak. Ilyenek pl.: a vadgazdálkodás és vadászat, a lósport és lótenyésztés, a még megőrzött vidéki hagyományaink . Vannak gyönyörű városaink értékes művészeti alkotásaink melyre fokozottabb mértékbe lenne kíváncsi a világ, csak be kell mutatni ezeket. A Balaton a, Velencei tó, a Tisza tó, csodálatos, változatos természeti szépségekban gazdag tályaink mind mind alkalmasak lehetnek hogy ismét túristák milliói legyenek rájuk kíváncsiak. Az idegen forgalom fellendítésével emberek sokasága juthat ismét munkához. Mindez jól kiegésszülhet a megújuló gasztronomiai kinálattal, borkultúránkkal és kíváló aromájú pálinkáinkkal.

Csupán néhány témakört emeltem ki. Én nem vagyok sem közgazdász sem e téma kutatója, viszont vannak olyan visszatelepül a Ny-i világban is jelentős tapasztalatokat szerzett kítűnő szakenberek akik a hazai szakemberekkel közösen képesek egy egységes stratégia kidolgozására, csupán fel kellene kérni Őket, adni kellene a véleményükre. 

Azt nem tudom, hogy az egykoron fejlett - a rendszerváltáskor szétrombolt - elektronikai iparunkat fel lehet-e éleszteni, vagy sokoldalú gépjármú iparunk egyes ágazatait újra gazdaságossá, húzó ágazattá lehet-e fejleszteni. Ezt alaposan érdemes lenne  érdekcsoportoktól független szakértőkkel megvizsgáltatni.Ma mintha saját magunk ellenségei lennénk , a kiírt pályázatokon a hazai vállalataink nem verseny előnyt, hanem verseny hátrányt élveznek ez Francia országban elképzelhetetlen lenne, Ők a lehetőségek keretein belül védik gazdaságuk érdekeit.                                                                      Jelentős szellemi kutatási központjaink vannak, ahol a jövő technológiáit fejlesztik /pl: nano technológia, mikrobiológia/ Ha ezeket a szellemi műhelyeket nem támogatjuk, mellettük elfut a világ, eredméredményeiket mások hasznosítják, pedig ezek mind mind egy egész ország gazdaságát felemelni képes kutatási eredmények,

Az ütőképes magyar gazdaság újra teremtésével egyidőben szabályozni kell a betelepült ill betelepülendő működő tőkét. Pl: meg kell határozni, hogy az áruházakban hány %-nyi magyar terméknek kell lenni. Meg kell határozni a magyar termék fogalmát. A betelepülő termelő vállalatoknál meg kell határozni, hogy az előállított termék hány százalékát állítsák elő magyar beszállítók és ehhez kell kötni a támogatás mértékét stb..Hazánk vállalkozói minimum olyan feltételeket kapjanak saját hazájukban, mint a betelepülő multik.

Keveset foglalkoztam a megmaradt hazai iparral.Természetesen ezeket a vállalkozásokat támogatni kell, hisz a hazai kis és közepes vállalkozások foglalkoztatják a dolgozók jelentős részét. Néhány közgazdász már a rendszerváltáskor felvetette, nem gazdaságosabb-e egy gyengén működő vállalatot támogatni, mint az elbocsájtott dolgozókat megalázó segélyen tartani, a jövedelem nélkül maradt térségeket életben tartani, s a munka világából kiszorult generációkat tetemes költségekkel újra vissza vezetni a munka világába. A károk enyhítése itt is többe kerül, mint a megelőzésük.

Nem szorosan a gazdaság talpra állításához tartozik, de a lakosság további eladósodását csökkentheti, a célzott segélyezés hatékonyságát jelentősen növelheti, ha a közművek mérő berendezéseit közvetlenül fizetéses rendszerűre cserélnék, tehát mindenki annyit fogyaszthat amennyit a mérő berendezésbe befizet. ennek két előnye van                   - nem keletkezik közmű elmaradás                                                             - közmű használat támogatására szánt milliárdokat közmű fizetési kártyák segítségével csak erre a célra lehet felhasználni.                            Ennek csupán egy hátránya van a behajtóknak, uzsorásoknak stb. kevesebb munkájuk lesz.                                                                            Ezek a mérőóra konstrukciók rendelkezésre állnak csupán el kellene rendelni bevezetésüket.


Hazánk történelme tele van dicsőséges szabadság harccal. Ezek történelmünk, nemzeti tudatunk mérföldkövei. Azonban e dicső történelmi korok emlékei " csupán" emlékművek, sírkertek, azonban a reformer Széchenyi után itt maradt a Lánchíd, a Tudományos Akadémia a Hitel-Világ és a Stádium. A 67-es kiegyezés utáni gazdasági fellendülés eredménye az első európai földalatti, a Budapest központú kárpátmedencei vasúthálózat, az egykoron virágzó élelmiszer és feldolgozó ipar, s világhírű tudósaink szabadalmai találmányai.

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 4
Heti: 2
Havi: 32
Össz.: 7 957

Látogatottság növelés
Oldal: A REÁL GAZDASÁG HELYRE ÁLLÍTÁSA
A RENDSZERVÁLTÓ ÉRTELMISÉGÜNK ÁLTAL SZÉTROMBOLT MAGYAR GAZDASÁG FELÉPÍTHETŐ - © 2008 - 2024 - orszagepites.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »